Zágráb, 1849. március 17. – Budapest, 1940. június 23.

Filológus, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte. Hazatérve 1870-ben Baján tanított, 1875-ben bölcsészdoktor, 1885-től Zomborban gimnáziumigazgató. 1891-ben a budapesti horvát internátus igazgatójává nevezték ki. 1895-től a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom nyilvános rendkívüli, 1899-től nyilvános rendes tanára. 1915-ben nyugalomba vonult. Igen sokirányú tudományos tevékenységet fejtett ki: foglalkozott magyar irodalomtörténettel, magyarra fordított szerb és horvát népénekeket, beszélyeket és Mazuranic Iván eposzát. Készített horvát-magyar és magyar-horvát zsebszótárt, horvát és szerb történeti repertóriumot. Munkásságának legértékesebb része közmondásgyűjteménye.

Fő művei: Zrínyi Miklós a költő (Budapest, 1893)d: Florilegium proverbiorum universae latinitatis (Budapest, 1895); Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Budapest, 1896); Horvát történelmi repertórium (I-II., Budapest, 1900-1902); Sententiae in classicis latinis (I-III., Budapest, 1911-13); Szerb történelmi repertorium (Budapest, 1918).

Róla szóló irodalom: Gulyás Pál: M. E. (Irodalomtört., 1940.).

Szótárai:
Magyar-horvát és horvát-magyar zsebszótár (Budapest, 1899);
Bácskai szólások és közmondások. (Baja, 1877);
Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Budapest, 1896);
Isten a világ közmondásaiban (I-II. köt., Zombor, 1910).