Iszkaszentgyörgy, 1771. március 2. – Bécs, 1840. július 26.

Tanár, szótáríró, az MTA levelező tagja (1831). Márton István öccse. 1779-től 1793-ig a debreceni kollégiumban, 1795-ben a jénai egyetemen tanult. Hazatérve nevelősködött, majd a lőcsei gimnáziumban tanár. 1801-ben Görög Demeter hívására Bécsbe ment, és mint magán-nyelvmester magyar nyelvtanítással foglalkozott, 1806-ban a bécsi egyetemen a magyar nyelv és irodalom rendkívüli tanára, majd a testőrségnél magyar nyelvoktató. Ezzel a magyar nyelv külföldi oktatásának egyik legelső úttörője. 1828-tól 1834-ig a Magyar Kurir c. lapot szerk. a Sokféle c. melléklappal. Számos nyelvtudományi munka, nyelvtan, szótár szerzője. Kiadta Csokonai Vitéz Mihály verseit (I-IV., Bécs, 1810).

Fő művei: Német gramatika (Kassa, 1799. 19. kiadása Bécs, 1856);

Róla szóló irodalom: M. J. (Akad. Évk., 1842); Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Budapest, 1957).

Szótárai:
Lexicon trilingue latino-hungarico-germanicum (I-II., Bécs, 1818);
Új német-magyar és magyar-német lexicon, vagyis szókönyv (I., Bécs, 1799., II. Pozsony, 1804);
Német-magyar és magyar-német lexicon, vagyis szókönyv (I., Bécs, 1807., II. Bécs, 1803.);
Három nyelvből készült oskolai lexicon, vagyis szókönyv (Bécs, 1816);
Német-magyar-deák lexicon. Deutsch-ungarisch-lateinisches Lexicon. 2 köt. (Bécs, 1823),
Teljes francia és magyar szótár. I. Francia-magyar rész. – Budapest, 1879.