Sebenico, 1551. – Velence, 1617. január 3.

Püspök, a magyarországi latin nyelvű irodalom első művelője. Apja, Verancsics Mihály 1529-ben a budai káptalan prokurátora volt. Pozsonyban és a paduai egyetemen tanult nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek támogatásával. 1571-ben visszatért Magyarországra, 1579-ben Veszprém várkapitánya s a veszprémi püspöki javak kormányzója, udvari tanácsos. 1594-ben tisztségeiről lemondott és Velencében az egyházi rendbe lépett, ott adta ki ötnyelvű szótárát. 1598-ban csanádi püspökké nevezték ki, 1608-ban azonban erről is lemondott és 1609-ben Rómában a pálos rendbe lépett. Ettől kezdve csak tudományos kutatásaival foglalkozott. 1616-ban Velencébe költözött, itt jelentette meg híres építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozó munkáját, amelyben megtaláljuk rajzok kíséretében a szélturbina ősét, különféle kocsikat, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló- és zúzógépeket, hadi gépezeteket, az ejtőernyő ősét stb.

Fő műve: Machinae Novae Fausti Verantii… (Venetiis, 1616.)

Róla szóló irodalom: Lósy-Schmidt Ede: V. Fausztuszról és Machinae Novae című munkájáról (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl., 1925); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (részletes bibliográfiával, Budapest, 1958); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig (Budapest, 1961).

Szótára: Dictionarivm qvinqve nobilissimarvm Evropa Lingvarvm, Latina, Italica, Germanica, Dalmatia et Vngarica. – Velence, 1595.