| JÉZUS ÉS A DÉMONOK IMÁJA |
| Jézus és a démonok imája | 7 |
| NÉGY SZONETT |
| Lepke-halál | 10 |
| A vén bazároshoz | 10 |
| Hangyaboly-„én”-ek | 11 |
| Csillagvilág | 11 |
| HONVÁGY VAGY, VAGY VÁGY-HON? |
| I (Felszállt a gép) | 12 |
| I/a (Felszállt a gép) | 12 |
| II (Chicago szép és ronda) | 13 |
| II/a (Chicago szép és ronda) | 13 |
| III (Bármit is teszek) | 13 |
| III/a (Bármit tegyek is) | 14 |
| IV (Nem kell a lottó) | 15 |
| IV/a (Meg kéne nyerni...) | 15 |
| V (Ha minden téma kézzel fogható...) | 16 |
| V/a (Mert minden téma kézzel fogható...) | 16 |
| VI (Harapja belém...) | 17 |
| VI/a (Harapj belém?) | 17 |
| VII (Ripakodj rám...) | 18 |
| VII/a (Könyörgök szépen...) | 18 |
| VIII (Mért kell ép ésszel...) | 19 |
| VIII/a (Fél évszázad Amerika után...) | 19 |
| IX (Hogy tudhatnék...) | 20 |
| IX/a (Azért kell most...) | 20 |
| X (Bíztam, hogy vége...) | 21 |
| X/a (Elhagytalak, anyám...) | 21 |
| XI (Nézd, szép hazám) | 22 |
| XI/a (Figyelj csak...) | 22 |
| XII Az antitézisek szintézise | 23 |
| ELLENTÉTES MEDITÁCIÓK TÖBB HANGRA |
| I A haragvó fák | 24 |
| II Fák | 24 |
| III A haragvó fű | 25 |
| IV Fű | 26 |
| V A virágok dühe | 26 |
| VI Virág | 27 |
| VII A gyümölcsöskert dühe | 28 |
| VIII Gyümölcs | 29 |
| IX A pillangók dühe | 29 |
| X Pillangó | 30 |
| XI A szótár dühe | 31 |
| XII Szótár | 32 |
| A KÉTARCÚ RÁCIÓ |
| I Ugye nem érted? Nem baj. | 33 |
| II De mondjuk azt, hogy nem baj, jól van ez így | 33 |
| III Aztán egyszer csak lett tűz. Acél, kova tapló! | 33 |
| IV Szóval alig akard ember, aki... | 34 |
| V Az itt az egyszerű igazság, hogy senki sem ért semmit | 35 |
| VI Mondanom sem kell... | 35 |
| VII Megértés helyett... | 35 |
| VIII Az értelmezéssel... | 36 |
| IX Az ideológiával... | 36 |
| X Hogy a titkos rendőrséggel mi jön be... | 36 |
| XI Innentől minden világos... | 36 |
| XII Te érted? | 36 |
| FELGŐZÖLGŐ KÉPEK AZ „ÖLES KONDÉRBÓL” |
| I Harminchétig éltem. | 37 |
| II Világüst kondérban én főzöm a babot | 37 |
| III Főzöm hát a babot Világüst Kondérban – | 38 |
| IV Isten-szalonna, vagy szalonna-Isten? | 38 |
| V Roskad az Antarktisz, cseperészget az Északi Sark már | 39 |
| VI Nehéz ma írni – pesszimum, optimum | 39 |
| – bár ketten vannak – végül is összeér... | 40 |
| VII Heten voltunk önmagammal | 40 |
| Összefirkált Budapest, avagy a részeg földrész |
| Kutyapest | 42 |
| Összefirkált Budapest, avagy a részeg földrész | 43 |
| I Hát itt volnék újra szülővárosomban | 43 |
| II Hogyha verset kívánsz botor módon írni | 43 |
| III Itt vagyok hát újra | 44 |
| IV Nyugati áraknál magasabb a sáp itt... | 45 |
| V „Részeg hajó” – így írta Arthur Rimbaud | 45 |
| VI Mitől viharzik dühödten a légtér | 45 |
| VII Részegek mind a feldúlt kontinensek | 46 |
| VIII „Forgolódnak a tőkés birodalmak... | 46 |
| IX Távoli rokonom, P. L. vidoran mondta volt... | 47 |
| X Hát itthon vagyok újra, drága Budapestem | 48 |
| XI „Non scribere dificimille est – | 48 |
| |
| SZOMJ ÉS ECET (1952–1966) |
| ELRAGADTATÁS |
| Heves soraim szabálytalansága | 51 |
| Szédült gyenge fejünk | 53 |
| Mátyás templomához | 54 |
| A templomtisztító | 55 |
| Nem ember ellen | 56 |
| Őszi naphimnusz Krisztushoz | 57 |
| Adj nekünk fohászt! | 59 |
| Halál a tánc is... | 61 |
| A hosszú folyosó | 63 |
| Randevú az eszpresszóban | 66 |
| Szomorkás nagy szemeidben... | 67 |
| Szavak a morotva hínárjából | 68 |
| Persze, hogy szeretlek... | 70 |
| Bálványimádás | 72 |
| Párbeszéd | 74 |
| Nem vagy | 76 |
| Velőt, tojást... | 78 |
| Népbüfé | 79 |
| Ejtőernyő | 80 |
| Hogy elkövesül minden... | 81 |
| D-dúr szimfónia (Haffner No. 35) | 82 |
| Levél egy régi baráthoz | 83 |
| Elragadtatás | 84 |
| SZOMJ ÉS ECET |
| Határon | 87 |
| Tanulj hogyan olvasni | 90 |
| Már én is csak... | 91 |
| Éjjeli fények | 92 |
| Óda az atombombához | 93 |
| „Az nem lehet, hogy ész, erő...” | 94 |
| Szavalhatsz, Pyrrhus, csak ne harcolj... | 96 |
| Kivégzik őket... | 97 |
| Öleld át, áram | 99 |
| Madách olvasása közben | 100 |
| Gyilkos lehettem | 101 |
| Hamis iránytűk | 102 |
| Nascuntur musae inter arma | 103 |
| Aztán, ha versbe fogni mernél... | 104 |
| Ön-kihirdetés avagy gondolatok esti autózás közben | 106 |
| Teremtünk egyszer | 106 |
| Világtölcsér | 107 |
| Amikor azt kérdem, mi lesz még | 108 |
| Nekem érnek | 109 |
| Szomj és ecet | 110 |
| HAWAII ELÉGIÁK |
| Nyelvtanár | 113 |
| A kék erek | 114 |
| A lét: az óra rajza | 115 |
| Az élet lőporos hordón | 116 |
| Azúr hullámon fehér szikra-tajték | 117 |
| A borbélynőm kövérkés, ötvenes | 118 |
| A luau disznót fürgén kitömték | 119 |
| A korallok | 120 |
| ÉVTIZED |
| Tömjetek ki! | 121 |
| Óda az ünnephez | 123 |
| Hajh, bősz Attila | 127 |
| Űrhajós | 129 |
| Magániszonyat | 130 |
| Este Malibuban | 132 |
| A négy évszak | 133 |
| Évtized (1956–1966) | 134 |
| Még béke van... | 135 |
| Fekete variációk | 137 |
| Az ő-k | 138 |
| Eredendő bűn? | 140 |
| Báb | 142 |
| Abszolút jóvátétel | 144 |
| Kegyelem (rekviem egy maroknyi bolondért) | 147 |
| Részletek Sántha Ödön „Kaján szonettek” című naplójából | 156 |
| Invokáció | 158 |
| Szegény kis rendőrspicli panaszai | 158 |
| Amikor jó napja van | 159 |
| Az őszinte keretlegény vallomásai | 159 |
| Mikor a kéthetes fasiszta bál... | 160 |
| Meg nem rendült igazhívő szonett-fohásza a Megdicsőült Grúzhoz | 160 |
| Budapesti egyetemista feljegyzései | 161 |
| E „Szabad Nép”-reggel ravatalán | 161 |
| Pózolt kis intellektuel mosollyal... | 162 |
| Egy költőre | 162 |
| Szeretem itt az Államokban... | 163 |
| Kardos Tibor elégiája a felgerjedt Cs. Szabó Lászlóhoz... | 164 |
| Öregedő pesti vagány elégiája a vadnyugati emigrációban | 165 |
| Epilógus: Ars poetica | 166 |
| Utószó | 167 |
| |
| K² = 13 (1967–1970) |
| (Ká a négyzeten egyenlő tizenhárommal) |
| A rúgás | 173 |
| Első rúgás | 173 |
| Első hetvenkedés | 175 |
| Második hetvenkedés | 175 |
| Első hőzöngés | 178 |
| Második hőzöngés | 180 |
| Haddelhadd | 181 |
| A második rúgás | 183 |
| Erotika | 184 |
| Mondod az életedet | 190 |
| Állapotos apa | 191 |
| Parfümfelhők | 191 |
| A dolgozó asszony dicsérete | 192 |
| A gyermek köszöntése | 192 |
| A MÚZSA DICSÉRETE |
| I A múzsa dicsérete | 193 |
| II A múzsa további dicsérete | 194 |
| III A versírás dicsérete | 196 |
| DIOGENIDÁK |
| I Diogenidák | 199 |
| II Bent és kint | 200 |
| III Mihez kezdjek az istenemmel | 200 |
| IV Veni, vidi | 201 |
| VI Cenzor | 202 |
| VII Chicagói reggel | 204 |
| VIII Párizs dicsérete | 205 |
| IX Az igeragozás dicsérete | 207 |
| X A hírek dicsérete | 208 |
| XI Az állatkert dicsérete | 209 |
| XIII Sántha Ödön: Kincses Proto-Uralaltáj | 211 |
| A PANASZ JOGA |
| A panasz joga | 229 |
| Tamil katolikus pap | 229 |
| Navajo indián | 230 |
| Beszélgetés az új országgal | 231 |
| Barázdák | 232 |
| Közmondások | 233 |
| -ig | 234 |
| -ból -ből | 240 |
| -ban, -ben | 242 |
| - ba -be | 244 |
| -vá -vé | 246 |
| Palackének | 249 |
| Ping-pong | 251 |
| A könyvtár gondolatai a költőben | 252 |
| |
| JUPITER SZEME (1970–1990) |
| Jupiter szeme | 259 |
| Angelosz | 262 |
| Séta Arany körül | 263 |
| A „tökéletlen edénytől” a „repedt fazékig” avagy mikor van a szöveg igazán készen? | 264 |
| Briefe an Ariadne Ich muß schon weg... | 268 |
| Letters to Ariadne | 269 |
| Levelek Ariadnéhoz | 269 |
| Indulni kell... | 269 |
| Gott quält uns nicht... | 270 |
| God, surely, doesn't hurt us... | 270 |
| Dehogy is kínoz minket... | 271 |
| Tod wählt uns nicht... | 271 |
| Death doesn't choose us... | 272 |
| Dehogyis választ minket... | 273 |
| Сила и власть | 274 |
| Az erő és a hatalom | 278 |
| Wie heißt du denn? | 282 |
| What Is Your Real Name? | 283 |
| „Minek nevezzelek”? | 284 |
| Magyaros | 285 |
| Erdő szélén áll a bál | 288 |
| {[Koc(k)a][dalom]} | 290 |
| Veni, vidi, vici | 292 |
| |
| CANTIO NOCTURNA PEREGRINI (1996) |
| (VARIÁCIÓK GOETHE NYOLCSOROSÁRA) |
| Goethe eredetije | 297 |
| Tóth Árpád fordítása | 297 |
| Kosztolányi Dezső fordítása | 297 |
| Szabó Lőrinc fordítása | 298 |
| Saját fordításom | 298 |
| |
| 1 Száll a sóhaj fáról fára | 299 |
| 2 Elme-dzsungelben vesződvén | 299 |
| 3 „Repülve jön egy marádka | 300 |
| 4 „Meghívtál vacsorára? Bolond vagy?” | 301 |
| 5 „Madárka sír, madárka örül – | 302 |
| 6 Emberben: erdő. | 303 |
| 7 Részeg hajó megy az erdőn | 304 |
| 8 Vak vén varjú ül magába' | 305 |
| 9 „Az emberélet útjának felén” | 306 |
| 10 Van olyan farkas, amelyik | 306 |
| 11 Erdőben: őslénytan | 307 |
| 12 Sors bona, mindig az kéne, | 307 |
| 13 Ez volna hát dalom vége? | 308 |
| 14 Az emberélet útjának felén | 309 |
| |
| PETŐFI SÁNDOR HALÁLA UTÁN ÍROTT KÖLTEMÉNYEI (2002) |
| I A FEHÉREGYHÁZAI FÜZET |
| I Ezeket én nem írhatám ide | 313 |
| II Nem kell már madár sem | 313 |
| III Innék. Valamit. Bármit | 313 |
| IV Sebesültek a költözőhelyen | 314 |
| V Egy sárga-leples alak | 314 |
| VI Próbálnék írni | 314 |
| VII Ki tanyája ez a fészer? | 314 |
| VIII Hej, mi a kő | 315 |
| IX Bizony, bizony mondom néktek | 317 |
| X Senkit se zavarjon | 317 |
| XI Embertársaim, te lóra tett ulánus! | 319 |
| XII Ah, prófétaló lelkem méla üdve | 320 |
| XIII A nyári fűben is van csöpp Mennyország | 320 |
| XIV Tengerbe hal az is, akit ledöfnek | 321 |
| II A KAUKÁZUSI FÜZET |
| I Nem igaz, hogy belehaltam! | 322 |
| II Rosszul halt meg, aki kábán | 322 |
| III „Soha semminek nincs vége” | 323 |
| IV Váratlan hullt nyári hóban | 323 |
| V Nekem soha semmi jobban | 323 |
| VI Bár tudnám, hogy hová visznek | 324 |
| VII Sosem gondoltam volna, hogy a Tejút (1) | 324 |
| VIII Sosem gondoltam volna, hogy a Tejút (2) | 325 |
| IX Hogy mi is a Tejút, ezen elmélkedém | 325 |
| X Ropogás, robogás, tüzelő csecsenek | 326 |
| XI Hát nem sok értelmét látom az egésznek | 326 |
| XII Szerencse, hogy kancánk retromingens fajta | 326 |
| XIII Nem tudom, hol járunk | 326 |
| XIV Ilyeneket hallok: Szír és Amudarja | 326 |
| XV Kéjutazás ez biz' nem volt | 327 |
| XVI. Jókora jurtában lakozik a jó Bég | 327 |
| XVII. Megköszönném neki szépen magyarul | 328 |
| XVIII. Mit akar ez éntőlem, vajon mit akarhat? | 328 |
| XIX Én ezeket sem írhatám ide... | 328 |
| XX Betörés... Üvöltés... Lópatkódobogás... | 329 |
| XXI „Mentsd a bőröd, ember!” | 329 |
| III PETŐFI SZIBÉRIÁBAN |
| Petőfi Sándor feladatlan verse: „Emberek, emberiség!” | 330 |
| Petőfi naplójából: Kegyes, szép szellemek | 331 |
| IV PETŐFI ZOLTÁN KIADATLAN KÖLTEMÉNYEI |
| I Azt mondják, hogy az apátlan gyerek | 332 |
| II A papa vad volt, csillapíthatatlan | 332 |
| III Nem kell a hírnév... | 333 |
| IV Hogy mikor írtam első versemet? | 333 |
| V A legrosszabb azért az iskolában | 334 |
| VI Nekem a forma nem sokat jelent | 334 |
| VII Nekimék a világnak... | 334 |
| VIII Váltott lónak izzadt szőrén | 335 |
| IX Nyekrászov atyának lelkifurdalása van | 336 |
| X Kell a fenének a vers | 337 |
| V PETŐFI ISTVÁN KIADATLAN VERSEI |
| I Késő e vallomás... De mit tehessek? | 338 |
| II Bűnös vagyok. Látogatásom untat | 338 |
| III Ha arra gondolok, hogy Horváth Árpád | 339 |
| IV Én három évig sáncmunkára vetve | 339 |
| V No de mondd, Zolikám, mit csinálsz? Mi leszel? | 340 |
| VI Örvendek s bánom is | 340 |
| VII Jó Petőfi Sándor | 341 |
| VIII Rémség, hogyha a nép nem érti, mit kívánsz | 342 |
| IX Mégsem volna talán ostoba hiúság | 343 |
| X Azt kérded, Sándor, hogy van a kis család | 344 |
| VI HORVÁTH ÁRPÁD KIADATLAN KÖLTEMÉNYEI |
| I Nem vagyok író? | 345 |
| II Majd ha Petőfit | 345 |
| III Semmi se' menti | 346 |
| IV Nem értik, mért szerettem Júliádba | 346 |
| V Azért szerettem drága Júliádba | 347 |
| VI De más is történt | 347 |
| VII Ha azt hinnéd, hogy mindezt azért mondom | 348 |
| VIII Tudd meg, komám, hogy Júlián keresztül | 348 |
| IX Te száguldoztál, míg én csak bicegve | 348 |
| X Naplómba hogy ha több nem fér: elég! | 349 |
| VII SZENDREY JÚLIA KIADATLAN VERSEI |
| I Sándor! Te élsz! A bőrömön lihegsz! | 350 |
| II Sándor! Te élsz! Lihegsz a bőrömön! | 350 |
| III Tökéletlen uram! Petőfi Sándor! | 351 |
| IV Hát megesett a szörnyű esküvő... | 351 |
| V Szatírságában van némi előny | 351 |
| VI Mért vagyok Szendrey Júlia, én? | 352 |
| VII Megfutamodtam a Nemzet elől? | 352 |
| VIII Ha Pistukánk olykor meglátogat | 353 |
| IX Minek írom e dalt, minek élek is én? | 353 |
| X Kisütött a napfény a nyár homlokára | 354 |
| VIII A SZIBÉRIAI KÖLTEMÉNYEK |
| AZ ISTEN KERTJE (VARIÁCIÓK...) |
| I Az Isten kertje | 355 |
| II Ha a rabőr nem pofázna | 356 |
| III Aki kertész akar lenni (1) | 356 |
| IV Aki kertész akar lenni (2) | 356 |
| V „Il faut cultiver nos jardins...” | 357 |
| VI Az Isten jajgat | 357 |
| AZ ÉKTELEN RÓNASÁG (VARIÁCIÓK...) |
| VII Kalásztalan, vad mongol rónaság | 358 |
| VIII Nem játszik tündér-léptű délibáb | 358 |
| IX Nincs itt se' hegy, se' völgy | 359 |
| X Hogy soha hígabb lőre... | 359 |
| A HALDOKLÓ HATTYÚ (VARIÁCIÓK) |
| XI „Haldokló hattyúm, szép emlékezet” | 360 |
| XII Hogy lelhetném tiköztetek a múltat | 361 |
| XIII Jóanyám tyúkja, főjj, Újházi módra | 361 |
| XIV Kopasztott kacsám, pletykás képzelet | 361 |
| XV „Fosztott csibém...?” – „Dögvarjú” jobban illik | 362 |
| XVI Mert aki „meghalt”, fogja be a száját | 362 |
| POÉTA PÓRÁZON (VARIÁCIÓK) |
| I. Poéta... pórázon? – Miféle nóta | 363 |
| II Ketrecben kandúr, ezt dorombolom | 363 |
| III Csődör csapong csuvas csöbörben | 364 |
| IV Tamara ágya: burját döghalál | 363 |
| HARAGOK, SZÍNEK, RESZKETÉSEK |
| (TÖBBRÉSZES MEDITÁCIÓ) |
| I Reszket a Teremtés | 365 |
| II Mért álmodom oly gyakran ismeretlen költői szókat? | 366 |
| III Mit gondol ott az ember, hogyha lábát | 368 |
| IV Mikor az Isten irgalmát mutatván | 370 |
| V Hasadó rózsabimbó | 371 |
| VI Haragtól reszkető piros | 372 |
| VII Hunyjatok ki, türemkedő színek | 373 |
| IX JOSZIP IVÁNOVICS DOLGORECSNIJ KÉSEI VERSEI |
| I Hogy én, aki Petőfit főbe lőttem | 374 |
| II Tamara volt a híd kettőnk között | 374 |
| III Hogy kettőnk között Tamara volt a palló | 375 |
| IV Azt mondja egyszer: „Mondd te mamlasz... | 375 |
| V Így kezdtem én neki az olvasásnak | 376 |
| VI Én nem vagyok a formák embere | 376 |
| VII Meg is öltelek, és nem is... | 376 |
| VIII Messze mi vagyunk nagyobbak... | 377 |
| X PETŐFI TIBETBEN ÉS A SZELLEMI VILÁGBAN |
| ÚTIJEGYZETEIM BARGUZINTÓL LASSZÁIG |
| I Ki hogy bírja, úgy haladjon | 378 |
| II Szíveden súly: kétszáz lepke | 378 |
| III ...módján tud csak elutazni | 379 |
| IV de aszongya azt nem adja... | 379 |
| V ...hogy nem kergül meg az ember? | 379 |
| VI Most megszólal Őszentsége: | 380 |
| VII Hát ez szörnyen megijesztett | 380 |
| VIII Én ezt „fizikának” tartám | 381 |
| IX Nem vagyok én „negatív”, csak a mód... | 381 |
| X Hatalmas zökkenés | 382 |
| XI Hogy imígyen szóla barátom, a Láma | 383 |
| XII Szümpozion lészen? Valahányszor a régi görögség | 383 |
| XI A TIBETI FÜZET |
| ELALVÁSOM VALAHOGY ÍGY ESETT MEG |
| I Béfeküszöm kis ágyamba | 384 |
| II Tá-tá-tá-tá | 386 |
| III Eszembőli | 388 |
| IV Megy a hajó, fut a gálya | 390 |
| V Látás lelke jött s jelenté | 394 |
| XII PETŐFI ÉBREDÉSE |
| Költő és csontváz | 399 |
| Szobor ha voltam: nem vagyok! Én vagyok! | 404 |
| XIII KÉPEK AZ EMLÉKEZÉS SZOBRÁBÓL |
| Kedves szobrom! Légy te megint koporsóm! | 405 |
| Egy gén-dőlet bénít éngömet avagy „Én-gén” a kriptafal rései közt | 406 |
| XIV Isten kalapja (Variációk) |
| I „Isten kalapja” – átlőtt pléhsisak | 409 |
| II „Isten kalapján” dúlt bozót terem | 409 |
| III Hogy ezt a témát már sokan megírták | 410 |
| Az utolsó költemény: Magyarország nevére | 410 |
| |
| AZ ERŐ (2002–2003) |
| (Bevezetés helyett) |
| I Mi az erő? | 415 |
| II Tükröt faggatunk kendőző cselekkel | 415 |
| III A fekete lyuk elnyeli a fényt | 416 |
| IV Szivárványt lejt a múlt felhő-divatja | 416 |
| V Az őserőnek szóló hódolat | 417 |
| VI Míg vonz az űr, az ős özönvíz-Árgus | 417 |
| VII Jövő beszéded mindegyik szavához | 418 |
| VIII Végső erődnek gyengeség az ára | 418 |
| IX Szénaboglyába veszett hajtű lészel | 419 |
| X Koholt a cím, hamis az illetőség | 419 |
| XI Két ezredéve visszhangzik beléd | 420 |
| XII Mint lónyereg alatt, ha zebra tombol | 420 |
| XIII Ki, ki, el innét, szabadabb levegőre... | 421 |
| XIV 2001. szeptember 11-én korán reggel | 423 |
| XV Luther Márton tintásüveget vágott a Sátánhoz | 425 |
| XVI Mint antik isten nesztelen ha lépked | 426 |
| XVII Mindannak azonban, ami az eredeti Nagyhéten történt... | 426 |
| XVIII Valójában nem is az a kérdés... | 427 |
| XIX A táplálkozás is erőszakos... | 428 |
| XX De kíséreljük meg más oldalról... | 429 |
| XXI Krisztus korbácsa a kufárok hátán | 429 |
| XXII Nem tudom, vannak-e türelmes állatok... | 430 |
| XXIII Pár tucat törékeny csontozatú... | 430 |
| XXIV Egy törékeny sárga kis alig-ember... | 432 |
| XXV Mérges napom van... | 433 |
| XXVI Táncol a Föld maga is... | 434 |
| XXVII Átgondolandó és megírandó tételek részleges listája... | 436 |
| XXVIII Van egy nagyon kedves barátom... | 437 |
| XXIX 1956. október 27-én... | 441 |
| XXX 1995 februárjában vagyunk... | 442 |
| XXXI Vernélek agyon? | 443 |
| XXXII Fekete leves | 444 |
| XXXIII Van úgy, hogy nagyon kell ordítani... | 446 |
| XXXIV Fekete lyukakat említettem az imént... | 447 |
| XXXV „Ami fent van, az ugyanaz.. | 448 |
| XXXVI Van egy dallam... | 451 |
| XXXVII – zuhan a guillitone és Marie Antoinette... | 452 |
| XXXVIII Ha a fekete lyuk meghatározása... | 453 |
| XXXIX Az űrben tépett kakadú-hadak | 455 |
| XL S mondd, milyen a házad? | 457 |
| XLI Azaz nemcsak Kufu Kairó melletti Nagy Piramisára... | 459 |
| XLII Fekete lyuk, te káosz-köpülő | 460 |
| XLIII Ha mind a Kairó melletti Nagy Piramis... | 460 |
| XLIV Eszemen úr-e? Álom-kör? Szűrő? | 461 |
| XLV Chartres-ban a mai keresztény székesegyház... | 461 |
| XLVI Fekete lyuk, te pluszt mínuszba rejtő... | 465 |
| XLVII Kréta szigetére már nagyon régen... | 465 |
| XLVIII Az ember teste kába labirintus... | 467 |
| XLIX Említettem már, hogy nehezen járok... | 467 |
| L Fekete lyuk! Bandzsító égi káosz!... | 470 |
| LI Mi lehetne szemléletesebb „földi mása”... | 471 |
| LII Mundorum vox in noctibus obscuris... | 474 |
| LIII De talán mégsem így kell ezt kifejezni | 474 |
| LIV Ex fontibus obscuriis – clara vox? | 477 |
| LV Talán... Így? Nem tudom. | 477 |
| LVI Káosz méhében kotló őserő... | 478 |
| LVII Fentebb egy részt azzal kezdtem... | 478 |
| LVIII Bali szigete az a hely... | 479 |
| LIX Ah, vous dirais-je Maman... | 481 |
| LX Az én szerelmem egy fekete lyuk... | 485 |
| LXI Őszinte voltam és azzal kezdtem... | 485 |
| LXII Talán mégis csak szembe kellene végre néznem... | 487 |
| LXIII Fekete lyuk! Te vagy az én szerelmem! | 488 |
| LXIV Itt végképp nem arról van szó, hogy ez a szonett... | 488 |
| LXV Ha mindez nem volna összefüggésben az emésztéssel... | 491 |
| LXVI Beléd zúgvást, a „fekete lyukig” | 491 |
| LXVII A „fekete lyuk” sem nem szimbólum, sem nem... | 491 |
| LXVIII Lyukságod, vak szerelmem, fekete – | 492 |
| A „dolog” nyitja ez: ketten vagyunk... | 493 |
| „Két balkezes, mondják az ügyetlenről”... | 493 |
| Ha nincs mit nyelned: száraz a garat... | 493 |
| Hogy vak szerelmem nagy Fekete Lyuk | 494 |
| Fekete lyukból dől az antik-versek... | 494 |
| Ha hamvaim más bolygókra sodortam... | 495 |
| Kozmosz-clitoris, vak Világ-Vagina... | 495 |
| Áldoztunk, vagyis megettük az Istent... | 495 |
| „Isten-evő légy, ne ember-evő: ... | 496 |
| Tíz a mínusz harminchatodikon... | 496 |
| Kataklizmák világsorozatán... | 497 |
| LXIX Már az előszó írásakor megfogadtam... | 497 |
| LXX És akkor egyszer jön az őrület... | 497 |
| LXXI Minden dallam szerves része... | 498 |
| LXXII Mert holtan is költő az, aki költő... | 499 |
| LXXIII De hátha mégsem egészen így van ez? | 499 |
| LXXIV Léleklátók hajnali ocsúdása... | 500 |
| LXXV Nem így ír ma már az ember... | 501 |
| És akkor megszólalt a kétely-marta hit-keresőben... | 501 |
| LXXVI Most elbeszélő rész következik... | 503 |
| LXXVII Én Bibliám, maradj mégis titok | 508 |
| LXXVIII Nem szoktam szonettel kezdeni... „Íróhalál” – szeptember huszonnégy | 509 |
| LXXIX A „múltból” a jövőbe viszlek | 515 |
| LXXX Kozmosz királya, Te, az „Én”, az Ember, | 518 |
| LXXXI Az ajatollah gyülekezete | 519 |
| LXXXII Aladdin szárnyas szőnyegébe szőtten... | 519 |
| LXXXIII Aladdin száll, s mi reszketünk a hátán... | 519 |
| LXXXIV (Ezt a szonettet most már csakugyan... | 520 |
| LXXXV Mesterszonett a könyv végén? – Ugyan!... | 520 |
| LXXXVI Szólnom kellene a „rekapituláció” néven... | 521 |
| LXXXVII Szivárványt lejt a múlt felhő-divatja?... | 521 |
| Az őserőnek szóló hódolat... | 522 |
| |
| UTÓSZÓ HELYETT |
| Tekintélyromboló forradalmiság és hagyománytisztelet Makkai Ádám költészetében – Kommentált szemelvények megjelent kritikákból – |
| (Neményi László) | 523 |
| |
| FÜGGELÉK |
| LEVELEK MAKKAI ÁDÁMHOZ (VÁLOGATÁS) |
| Cs. Szabó László levele | 549 |
| Illyés Gyula levele | 550 |
| Weöres Sándor levele | 551 |
| Vas István levele | 552 |
támogatta.