Szótárírók
Dugonics András
Szeged, 1740. október 18. - Szeged, 1818. július 25.
Író, egyetemi tanár, kegyesrendi szerzetes. 1756-ban lépett a piarista rendbe. Privigyén, Nyitrán, Nagykárolyban, Szegeden, Vácott és Medgyesen tanult, ill. tanított. 1774-ben adta ki első művét, Trója veszedelmét. Ugyanezen évben nevezték ki Nagyszombatba az elemi mennyiségtan egyetemi tanárává. Később az egyetemmel együtt költözött Budára, innen Pestre. II. József németesítő törekvéseire válaszolva 1784-ben megjelent matematikai művével a magyar matematikai és fizikai műszókincs kialakításához járult hozzá. A császár nyelvrendeleteinek nem engedelmeskedett, továbbra is magyarul és latinul tanított. Sok németből magyarított regényt, színdarabot írt; ezek politikai célzatukkal, közmondásokkal teletűzdelt nyelvükkel Dugonics Andrást a nemesi olvasóközönség legünnepeltebb írójává tették. Különösen az 1788-ban megjelent Etelka keltett nagy lelkesedést. 1792-ben első színtársulatunk előadta az Arany percek c. színművét. Később nagy sikerrel mutatták be Bátori Mária c. színművét, amely több évtizeden át műsoron maradt. Sokat tanulmányozta a népnyelvet, sok közmondást gyűjtött össze, de ez a gyűjteménye csak halála után jelent meg. 1808-ban betegsége miatt nyugdíjaztatta magát és Szegedre költözött. A nemesi ellenállás, a nemesi-nemzeti mozgalom irodalmi képviselője, a múltat is a köznemesség szemével nézte.
Fő művei: A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betűvetés (algebra) és a Földmérés (geometria) (Pest, 1874); Etelka (r., I-II. Pozsony és Kassa, 1788); A gyapjas vitézek (I-II., Pozsony, 1794); Jeles történetek (I-II. színdarabok, Pest, 1794-1795); Jolánka, Etelkának leánya (I-II. Pest, 1803-04); Cserei (Szeged, 1808); Följegyzései (Sajtó alá rendezte ifj. Szinnyei József, Budapest, 1883).
Róla szóló irodalom: Prónai Antal: D. A. életrajza (Szeged, 1903); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Budapest, 1927); Baróti Dezső: D. A. és a barokk regény (Szeged, 1934). - Szi. Csokonai Vitéz Mihály: A. D. oszlopa (vers, 1795).
Szótára:
Magyar példabeszédek és jeles mondások (I-II. Szeged, 1820)


