Kelemen Béla

Pest, 1865. május 16. - Székesfehérvár, 1944. július 4.

Tanár, nyelvészeti és esztétikai író. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1888-1890-ben a Pesti Napló belső munkatársa volt. 1890-től a székesfehérvári állami főreáliskola tanára, 1906-tól igazgatója. Számos esztétikai és irodalomtörténeti értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban. Sokat foglalkozott tankönyvírással és szótárszerkesztéssel.

Fő művei: Kölcsey ítélete Csokonairól (1897); Magyar és német kézi szótár (I-II. Budapest, 1904); Ányos Pál (Székesfehérvár, 1906); Idegen szavak és nevek szótára (Budapest, 1910); Jó magyarság (Budapest, 1906, átdolgozva 1910); Hogyan olvassunk és hogyan irjunk? (Budapest, 1910); Magyar és német nagy kézi szótár (I-II. Budapest, 1912-14).; Szabó Dezső: Életeim (Budapest, 1965).

Szótárai:

Magyar és német zsebszótár (I-II., Budapest, 1897-1898);

Magyar és német kézi szótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. 2 köt. (Magyar-német és német-magyar rész.) - Budapest, 1901-1904.;

Latin-német-magyar általános tiszti szótár. - Pest, 1862.;

Idegen szavak és nevek szótára. - Budapest, 1910.;

A magyar helyesírás kis szótára. - Budapest, 1906.