Halász Előd

Budapest, 1920. okt. 9.

irodalomtörténész. 1943-ban végzett a bp.-i egyetemen, majd a Germán Filológiai Intézet tanársegédje és középiskolai tanár volt. 1945-től 1984-ig a JATE német tanszékének tanára. 1962-66-ban a bölcsészkar dékánja volt. Közben 1950-52-ben az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központot vezette. 1984-től az MTA tudományos tanácsadója, a Modern Filológiai Bizottság tagja. Kandidátus (1963), a tudomány doktora (1973). Irodalomtörténeti kutatásai mellett legjelentősebb munkája a német-m. és a m.-német nagyszótár szerkesztése.

Fő művei: Nietzsche és Ady, tan., 1942, 19942; Német-magyar szótár, 1-2, szerk., 1952; Thomas Mann, tan., 1959; A polgári tudat válsága és a modern regény szerekezeti problémái, tan., 1961; Gerhart Hauptmann, tan., 1962; A német irodalom története, 1-2, tan., 1971

Róla szóló irodalom: Szerdahelyi István, (, Gerhart Hauptmann, Él 1963. 7. sz.; Kajtár Mária, (, A német irodalom története, Hel 1972; Szabó Ede, Hasznos kézikönyv, hibákkal, ÚÍ 1972=SZ. E., Otthonunk a művekben, 1974; Bozóky Éva, (, A német irodalom története, Ktáros 1973; Paulidnyi Zoltán, ua., Vság 1973; Walkó György, Nibelungok, kurucok és könyvkiadás, Nagyv 1973; Walkó György, Nibelungok, kurucok és válaszutak = W. Gy., Katarzis nélkül, 1977.

Szótárai: Magyar-német szótár, 1-2, szerk., 1957; Német-magyar kéziszótár, szerk., 1969; Magyar-német kéziszótár, szerk., 1973.