Gáldi László

Miskolc, 1910. máj. 23. - Bp., 1974. febr. 5.

nyelvész, az MTA tagja (l. 1942-1949), a nyelvészeti tudományok doktora (1954). A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végzett. Pályáját a bp.-i Egyetemi Könyvtárban kezdte, 1932-35-ben a Magyar Tanulmányi Központ munkatársa Párizsban. 1938-ban a bp.-i egy. magántanára, 1942-44-ben egy. ny. rk. tanár Kolozsvárott. A felszabadulás után a bp.-i román filológiai tanszék állandó külső előadója, 1963-tól c. egyetemi tanár. Pályája kezdetén költeményeket és románból készült műfordításokat jelentetett meg. Az Apolló folyóiratba a román irodalom tájrajzi problémáiról és Eminescuról írt. Eminescuról Bukarestben monográfiát is adott ki. A szófiai szlavista kongresszuson Lermontov sajátos prozódiájáról tartott előadást. A szótárírás a témája egyetemi disszertációjának s húsz évvel később az akadémiai doktori fokozat elnyerésére készített disszertációjának is, amely a nemzeti nyelv kialakulása szempontjából föntő fontosságú hat évtized szótárait elemzi. A Hadrovics Lászlóval együtt írt orosz-magyar és magyar-orosz szótárát 1951-től számos változatban, milliós példányszámban adták ki. Spanyol-magyar szótárt is szerkesztett 2 változatban az 1960-as években. 1952-ben megindította az akadémiai nagyszótár gyűjtésének kiegészítését, tervet készített a kiadásra és Wacha Imrével 1957-ben közzétette a próbacikkeket. Kiadásra ugyan nem került, de anyagát felhasználták A magyar nyelv értelmező szótára és !!!!!!!! készítésénél. A nagyszótár fiókvállalkzásaként indult a Petőfi-szótár, ennek szerkesztését irányította, a II. kötet szerkesztése közben halt meg. Az írói szótárak kérdéséről tartott előadása ennek a műfajnak az elméleti megalapozását jelentette nálunk. Névkutatásainak tárgya a mo.-i újlatin tulajdonnév-állomány. Páratlan nyelvtudása lehetővé tette, hogy francia, olasz, román nyelvű stilisztikákat és verstani elemzéseket írjon. M. verstani írásai népszeűsítő jellegűek.

Fő művei: Le romanisme Transdanubien (Roma, 1937); Contributions a l'étude des lexiques latins-hongrois du moyen âge (Bp., 1938); Les mots d'origine néo-grecque en roumain a l'époque des phanariotes (Bp., 1939); Az erdélyi román nyelvújítás (Bp., 1943) La culture hongroise en Transylvanie (Bp., 1944); Noms des lieux d'origine romane en Hongrie (Louvain, 1951); A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Bp., 1957); Szenczi Molnár Albert zsoltárverse (Bp., 1958); Ismerjük meg a versformákat (Bp., 1961); Esquisse d'une histoire de la versification roumaine. (Bp., 1964); Précis de stylistique française (Bp., 1967); Contributions a l'histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Blaga (Bp., 1972).

Róla szóló irodalom: Barta János: G. L. (Irod. tört. Közl., 1974. 2. sz.); J. Soltész Katalin: B. L. (Magy. Nyelv, 1974. 3. sz.); Sziklay László: G. L. (Helikon, 1974. 1. sz.); Martinkó András: G. L. (Nagyvilág, 1974. 4. sz.).