Kálmán László: Konstrukciós nyelvtan

A konstrukciós nyelvtan az amerikai strukturalizmus nyelvészeti hagyományait eleveníti fel. Felfogása szerint a nyelvtannak arról a képességünkről kell számot adnia, hogy jelentésekhez megnyilatkozásokat tudunk társítani és megfordítva. Nem fogadja el a mondatszerkezet szigorúan hierarchikus és lineáris felfogását, helyette azt tartja, hogy a mondatokban „előregyártott” szerkezetek, konstrukciók gyakran egymást átfedő módon testesülnek meg. Minden konstrukció sajátos formai jegyekkel, egyszersmind sajátos jelentésbeli hozadékkal rendelkezik, ezeket társítja egymással. Összeépítésüket nagyon általános „játékszabályok” vezérlik és korlátozzák. A könyv nemcsak az első magyar nyelvű ismertetését (és példákkal való megvilágítását) tartalmazza ennek az egyre népszerűbb elméletnek, hanem önálló hozzájárulást is képvisel azzal, hogy a nyelvleírás fontosabb területeit (mondattan, jelentéstan, fonológia) átfogva, megfogalmazza annak egy bizonyos változatát.