Hoffmann István: Helynevek nyelvi elemzése

A helynevek a nyelv szókészletének fontos, a mindennapi kommunikációnak nélkülözhetetlen elemei: környezetünk lokális viszonyait elsősorban ezek segítségével ábrázoljuk. A mai, különösképpen pedig a régebbi helynevek emellett betekintést engednek egy-egy nyelv és az azt használó nép múltjába is. A helynévkincs rendkívül fontos forrása a magyarság történetének, főleg a honfoglalást követő évszázadokra vonatkozóan. Emiatt a magyarságtörténeti kutatások között mindig is kitüntetett szerepe volt a helynevek vizsgálatának. A helynevek eredetének magyarázata, a névetimológia a történeti nyelvtudománynak régóta meghatározó, nemzetközi színvonalú eredményeket felmutató területe. Az a felismerés, hogy valamely nyelv helynevei nem véletlenszerűen, egymástól függetlenül alakultak ki, hanem rendszert alkotnak, szintén fontos megállapítása a névkutatásnak, amelynek vizsgálatával a névtipológia foglalkozik.  

A „Helynevek nyelvi elemzése” több korábbi névrendszertani leírás szintetizálását igyekszik elvégezni az 1980-as, 1990-es évek onomasztikai kutatásainak, elsősorban az akkoriban használatos modellelméleteknek a fényében. Hoffmann István e munkájában egy olyan többszintű elemzési modellt kísérelt meg létrehozni, amely alkalmas a helynevek szemantikai, szintaktikai és morfológiai jellegzetességeinek a bemutatására, s mindezek mögé fölvázolhatóvá teszi az egyes névtípusok kialakulásához vezető történeti folyamatokat is. Az első kiadásban 1993-ban megjelent könyv eredményeit számos kutató használta föl és fejlesztette tovább, de a Hoffmann által kidolgozott elméleti keretet egyetemi, főiskolai hallgatók is sikerrel alkalmazták munkáikban, főleg diákköri és szakdolgozatokban. A „Helynevek nyelvi elemzése” olyan elemzési módszereket nyújt ma is érvényes módon, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel a milliós nagyságrendű magyar helynévkincsről vagy akár ennek egyes részleteiről fontos megállapításokat tegyünk. 

Hoffmann István 1953-ban született Pápán, 1977-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar-orosz-finnugor szakos diplomát. Pályájának kezdetétől a debreceni egyetemen tanít. A nyelvtudomány kandidátusa, habilitált egyetemi docens, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetője, és irányítja a magyar nyelvészeti doktori programot is. Elsősorban helynévkutatással foglalkozik, az utóbbi időben egyre inkább történeti érdeklődéssel. Szerkesztője „A Magyar Névarchívum Kiadványai” című sorozatnak, amelyben a debreceni névkutató műhely munkái látnak napvilágot.