Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai magyar nyelvi tanszéke mellett immár több mint három évtizede működő és harminc tagjával csaknem a teljes felsőoktatást magába foglaló Stíluskutató csoport 2001. október 31-én konferenciát rendezett "Az alakzatok világa" címmel. Azért ebben a tárgykörben, mert a csoport 1998-tól a kommunikációt átfogó és a retoricitásban is igen fontos szerepet betöltő alakzatokkal foglalkozik. A konferencia tehát, amelynek előadásai - megtoldva három tanulmánnyal - ebben a kötetben látnak napvilágot, az eddigi eredményekről ad számot. Szó van itt az alakzat, az alakzattársulás lényegéről, jellemzéséről, grammatikai szerveződéséről, szövegszervező szerepéről, beleértve a kognitív nyelvészeti megalapozást is. Olvashatunk aztán viszonylag részletes elemzést az ellentétről, az enallagéról és hipallagéról, az iróniáról, az ismétlésről, a figura etimologicáról, az adjekciós alakzatokról. A szerzők azonban rendszerint egy-egy költő, író valamely művében vagy műveiben vizsgálják a kérdéses alakzatot. Ilyenformán találkozunk a kötetben (a tanulmányok sorrendjében) Márai Sándor, Nagy Gáspár, Szomory Dezső, Radnóti Miklós, Krúdy Gyula, Csehov, Sinka István, Kós Károly, Csoóri Sándor, Gyöngyösi István és Petőfi nevével. 

A kötetet minden bizonnyal haszonnal forgathatják tanárok, diákok, egyetemisták és mindenki, aki a magyar szépirodalom, közelebbről az alakzatok világa iránt érdeklődik.