Tinta Könyvkiadó
Tinta Könyvkiadó

tel.: 061/371-05-01, fax: 061/371-05-02
1116 Budapest, Kondorosi út 17.

Wekerle Sándor könyvtári állománygyarapítási pályázat 2014.

[ leírás ]      [ tartalomjegyzék ]      [ előszó (PDF) ]      [ a könyvről írták ]

Honti László (főszerkesztő): A nyelvrokonságról
Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság

Itt megvásárolhatja
2940 Ft helyett
20% kedvezménnyel
2352 Ft-ért!
bevásárlókocsi

Honti László: A nyelvrokonságról

372 oldal, B/5, puhafedeles
2940 Ft
ISBN 978 963 9902 43 5

„Régóta nem esett annyi szó a magyar őstörténetről, mint az utóbbi években. A forrásoktól, de még a legelemibb alapismeretektől is magukat gondosan távoltartó lelkes őstörténeti művekkel árasztják el a könyvpiacot, a társadalmi folyóiratok vitáznak, tudománytól távol álló napilapok ankétoznak a magyar előidők alapvető kérdéseiről. A művelt magyar nagyközönség pedig tétován botladozik a délibábkergetőknek, a megszállott sámánkodóknak, a napi politika Sancho Pansáinak egyéni gusztusához, világnézetéhez szabott, egymással homlokegyenest ellenkező elméletei közt, és reménytelenül keresi továbbra is a feleletet a nagy kérdésre: kik is vagyunk, honnan is jöttünk?” – írta Ligeti Lajos 1943-ban. Szinte hihetetlen, hogy közel hetven évvel ezelőtt is (majdnem) ugyanolyan mértékben dúlt a vad dilettantizmus, mint manapság, azóta legfeljebb a színtér gazdagodott: ma már az elektronikus médiumok is ontják a maszlagot anyanyelvünk eredetével és rokonságával kapcsolatban. E kötet szerzői a tudomány nevében és érveivel immáron sokadszor megpróbálják legalább csökkenteni a képtelenségek áradatának mérgező hatását. 

Amióta kiderült, hogy anyanyelvünk a finn és sok más egyéb, az uráli–finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvnek a rokona, sokan tiltakoztak a nem eléggé „előkelő” atyafiság ellen. E kötet szerzői főleg az utóbbi évtizedekben szinte hisztérikus epidémiaként terjedő dilettáns nézetekkel foglakoznak, amelyek anyanyelvünket egyebek közt a törökkel, a sumerral, különféle indián nyelvekkel akarják rokonítani, sőt egyes botcsinálta nyelvészek szerint a magyar nyelvből keletkezett a világ összes nyelve. Az agresszív hangnemben tálalt nézetek többnyire politikai felhanggal és vad indulatokkal is párosulnak. A könyv alcíméül választott Zrínyi-parafrázis a szellemi mákonyra utal. A szerzők igyekeztek tudománynépszerűsítő módon megfogalmazni mondandójukat, a dolgozatokban előforduló szakszavak értelmezését a Függelék tartalmazza. 

  

Honti László: A történeti-összehasonlító nyelvtudományról dióhéjban
 

E cikk nagyon rövid szemléltetése annak, milyen kritériumok alapján dönthető el, hogy két vagy több nyelv genetikailag rokona-e egymásnak, azaz közös előzményből, úgynevezett alapnyelvből származnak-e, miként pl. az olasz, a spanyol, a francia a latinból. E rész a nem nyelvészek által is talán valamelyest ismert újlatin, germán és szláv nyelvek példáján szemlélteti e kritériumok érvényesülését, majd bemutatja a történeti-összehasonlító nyelvtudományi módszerek alkalmazását az uráli nyelvek (elsősorban a magyar és a finn nyelv) anyagán. 

  

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában
 

A szerző tájékoztat a finnugor nyelvtudomány kezdeti lépéseiről és a magyar nyelv rokonsága ellen ágálók téveszméinek mibenlétéről a 19. század elejétől kezdve. Megkülönböztetett figyelmet szentel az ún. ugor–török háború eseményeinek. Szól egyebek közt arról is, hogy a dilettánsok milyen hamisságokat agyaltak ki Hunfalvy Pálnak és Budenz Józsefnek a szerepéről és a Habsburgok magyarellenes politikája iránti állítólagos elkötelezettségéről. 

  

Brogyanyi Béla: A magyar alternatív nyelvkutatás és ideológiai háttere (diagnosztizálási kísérlet)
 

Elsősorban azokkal a nézetekkel foglalkozik, amelyek nyugat-európai és amerikai kiadványokban, valamint internetes oldalakon tétettek közzé, és amelyeknek magyar vagy nem magyar szerzői csak a legritkább esetben jutottak a nyelvtudományi módszerek akárcsak minimális szintű ismeretének birtokába. Állításaikat nyelvtudományi és tudománytörténeti tényekkel szembesíti. 

  

Csúcs Sándor: Gondolatok az alternatív nyelvrokonításról
 

Néhány képtelen „elmélet” kritikája mellett szól arról is, hogy a humángenetikai kutatások semmit sem mondhatnak a nyelvek közti genetikai kapcsolatokról, továbbá szóvá teszi azt is, hogy a szovjet birodalomnak nem állt érdekében elősegíteni a birodalomban senyvedő rokon népek nyelvének genetikai kutatását, mert gyengíthette volna azoknak az eloroszosítását, a nemzeti tudatuk megtörését célzó szovjet törekvéseket. 

  

Doğan, Ismail: Dilettáns nyelv- és néprokonsági nézetek párhuzamai Törökországban és Magyarországon
 

Sok magyar dilettáns harciasan hirdeti a magyar–török nyelvrokonságot; ilyen elszánt török honfiak is vannak. Törökországban olykor magas pozíciókban lévő dilettánsok is lándzsát törnek az efféle képtelenségek mellett. Figyelemre méltó rövid eszme- és kultúrtörténeti áttekintést is ad a törökországi téveszmék özönéről. 

  

Fodor István: Meghökkentő „őstörténet” és művelői
 

Némely túlbuzgó dilettáns határtalan fantáziával megáldva (vagy inkább megverve) talál a magyaroknak rokonokat pl. a mézeskalács készítésének ismerete és az ablakba helyezett muskátli alapján. Közülük egyesek bárminemű régészeti ismeretek híján dobálóznak régészeti fogalmakkal, viccgyűjteményekbe illő, e tárgykörbe sorolható felfedezésekkel szédítgetik az alapszintű műveltséggel is erősen hadilábon álló rajongóikat. Mindezt élvezetes stílusban megfogalmazva adja elő a szerző. 

  

Gheno, Danilo: Visszás nézetek a magyar nyelv eredetéről
 

Az állítólagos magyar–sumer, magyar–latin, magyar–etruszk rokonság megszállott híveinek állításairól szól kritikusan, rámutatva, hogy ezek szerzői szándékosan hamisítva vagy csak tudatlanságból fakadóan közölnek olyan információkat, amelyeknek semmi közük sincs a tényeken alapuló tudományos eredményekhez. Ír arról is, hogy egyes „alternatív” nyelvhasonlítgatók eszközei közé tartozik a tudománytörténet meghamisítása is. 

  

Hasselblatt, Cornelius: Ahol az igazi forradalom van
 

E tanulmány főleg azon szerzők tételeit elemzi és kritizálja, akiknek volt lehetőségük tekintélyes egyetemeken nyelvtudományt tanulni, de meghökkentő újdonságokat kívánnak előadni, ezért ismert nyelvi tényeket figyelmen kívül hagyva vagy hamis színben feltüntetve megalapozatlan nézeteket adnak elő. E szerzők elsősorban a három finnugor államban terjesztik tévtanaikat mániákus közszereplés közepette. 

  

Honti László: Anyanyelvünk rokonságáról
 

A szerző tudománytörténeti háttérbe helyezve ismerteti a dilettáns nézeteket és közli azoknak a tudományos tényeken és felismeréseken alapuló kritikáját. Főleg az utóbbi évtizedekben tomboló képtelenségek amorf halmazával foglalkozik, rámutatva, hogy e nézetek szerzői még a minimális józanságtól is tartózkodva igyekeznek gyanútlan olvasóikat és hallgatóikat hagymázos álomba ringatni. Valószínűleg ez az írás adja a legteljesebb képet a manapság „forgalomban lévő” áltudományos megnyilatkozásokról. 

  

Itkonen, Esa: A családfa és/vagy a nyelvek közti kapcsolatok a modern összehasonlító nyelvtudományban: a finnugor nyelvek rekonstrukciójának néhány problémája
 

A rokon nyelvekkel foglalkozó tudományág egyik alaptétele a közös forrás, az alapnyelv. A nyelvtudományt egyetemi szinten is tanult személyek közt akadnak olyanok, akik megpróbálják e fogalom realitását kétségbe vonni és ad hoc feltevésekkel helyettesíteni. A szerző rámutat, hogy e nézetek képviselői nincsenek tisztában a nyelvtudományi elvekkel és módszerekkel.  

  

Junttila, Santeri: Áltudomány és nemzeti őstörténet: európai példák
 

E tanulmány jó néhány európai példával szemlélteti, hogy a csodabogár-tenyésztők nemcsak a finnugor államok területén űzik meglehetősen furcsa iparágukat, hanem más nemzetek fiai is igyekeznek csicsás múltat kreálni nemzetüknek. Szól arról, hogy egyesek a nyelvekben felfedezhető hasonló hangalakú szavakból vonnak le messzemenő, megalapozatlan következtetéseket, erősen szelektálják az elérhető információkat, a kritikáról pedig nem vesznek tudomást. 

  

Keresztes László: A magyar nyelv eredete
 

Utal krónikáinknak a magyarság származásáról szóló közléseire, a tudományos nyelvhasonlítás kezdeteire, a nyelvrokonságnak szépirodalombeli szerepére, a magyar néppel és nyelvvel kapcsolatos tudománytalan rokonítgatásokra, és ismerteti azokat a motívumokat, amelyek a dilettánsokat a tudomány elleni támadásokra indítják. Kitér azon személyek nézeteire is, akik tanultak ugyan nyelvészetet, de vélhetően vagy nem értették meg a tudományos módszerek mibenlétét, vagy feltűnési viszketegségből negligálják azokat. 

  

Laakso, Johanna: Mítoszok a finn nyelv ősiségéről
 

Ez a dolgozat eredetileg egy finn nyelvű cikkgyűjtemény számára íródott, amelyet e könyv „testvérvállalkozásának” is lehetne tekinteni. Sok finn is meg van győződve arról, hogy az ő anyanyelve a legtisztább, a legeredetibb nyelv; szól annak okairól is, miért alakulhatott ki e kép sok finn emberben. A magyar dilettánsok egyik kedvenc trükkje azt állítani, hogy a finnek már szembefordultak a tudomány megállapításaival, és már nem is ismertetik az iskolában a finnugor nyelvrokonságot. A szerző közli, hogy ez csak légből kapott állítás.  

  

De Smit, Merlijn: A nyelvekről és eredetükről
 

A finnországi dilettáns nézetek egy illusztris képviselőjének kampányáról szólva indul a tanulmány, majd ennek kapcsán ír részletesen a mítoszteremtők tevékenységéről és tételeiről. Részletesen bírálja a nyelvészetet tanult, de dilettáns nézeteikkel nagy feltűnést keltő személyek nyelvrokonítási és népességgenetikai kijelentéseit. Ezekkel párhuzamba állítható egyéb képzelgéseket is ismertet.  

  

Winkler, Eberhard: A rajnai uráliakról szóló teóriák évtizede (1999–2009)
 

A cikk címe arra utal, hogy némelyek a Rajnáig (sőt a brit szigetekig) kívánják kitolni az uráli népek őshazájának nyugati határát. Ezen írásnak is központi témája a tanult személyek által kiagyalt, az uráli nyelvek kialakulásáról és fejlődéséről terjesztett „elméletek” elemzése. Rámutat, hogy szinte bármely két nyelvben találhatók hasonló hangalakú és esetleg jelentéstanilag is egymáshoz közelálló szavak, amelyek természetesen semmit sem mondanak az illető nyelvek közti rokonságról.


Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 104. tagja
Játékok
 Nyelvi játék: Akasztófa  Nyelvi játék: Nyelvi Totó
A nap idézete Shakespeare-től:
Gyarlóság, asszony a neved!
Ön szerint melyik három szó jellemzi a legjobban 2014-et?



szavazás
Tinta Könyvkiadó TV Tinta Könyvkiadó Twitter
hírlevél

feliratkozás
A feliratkozott címzettek között minden hónapban egy 10.000 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki. Havi két hírlevelet küldünk újdonságainkról, akcióinkról.
Eddigi nyertesek.