Hunyadi László (szerkesztő): Rekurzió a nyelvben I.
Prozódiai megközelítés

A rekurzió egy olyan ismétlést jelent, ami egy eljárás végrehajtását jelenti ugyanazon eljárás eredményén. Az alapvetően matematikai és számítástudományi használatán túlmenően kitüntetett helye van az elméleti nyelvészetben, ahol a nyelv, ezen belül a lehetséges mondatok számának végtelenségére a grammatikai eljárások rekurzív alkalmazásával adnak magyarázatot. A rekurzió fogalma kitüntetett szerepet kap a generatív grammatikában, aminek egy nagy hatású elmélete szerint a velünk született nyelvképesség valójában nem más, mint a rekurzió műveletének a képessége. Mivel a nyelvképesség mibenlétének a vizsgálata több tudományterület számára is fontossággal bír, a rekurzió vizsgálatára 2008-ban interdiszciplináris kutatások indultak szintakták-fonológusok, afáziakutatók és kognitív pszichológusok bevonásával. E kutatók ilyen vonatkozású eredményeiről számol be egy három kötetből álló sorozat, melynek első, a rekurzió prozódiai szempontjait a középpontba helyező kötetét tartja kezében az olvasó. 

A rekurzió interdiszciplináris vizsgálata a nyelvben OTKA-konzorcium keretében született három kötet a következő: 

• Rekurzió a nyelvben I. Prozódiai megközelítés; 

• Rekurzió a nyelvben II. Neurolingvisztikai megközelítés; 

• Rekurzió a nyelvben III. Pszichológiai és idegtudományi megközelítés.